"Zsidó lakások" elvétele. Budapest, 1944

A „zsidók” (a harmadik zsidótörvény alapján zsidónak minősülők) lakásainak megkülönböztetett kezelése 1943 januárjától intézményesült Budapesten. A Pesti Izraelita Hitközség ekkor legalább 500 lakást ajánlott fel „a lakásínség enyhítése” céljából a Belügyminisztérium úgynevezett Közérdekű Lakásakciója keretében. A német megszállást követően a „zsidó lakások” elvétele jogszabályi szintre emelkedett és felgyorsult. Miközben az 1944. április 3-i és 4-i bombázás hatására a Belügyminisztérium 1500 lakás haladéktalan átadására utasította a Központi Zsidó Tanácsot, egy kormányrendelet lehetővé tette a „zsidók” lakásának elvételét akkor, ha lakásukba 1942. szeptember 1. után költöztek be. Az április 13-i bombázást követően a Zsidó Tanácstól újabb 2000 lakás átadását követelték, majd április 26-án újabb kormányrendelet jelent meg a „zsidók” lakásaival kapcsolatban. Az 1610/1944. M. E. rendelet alapján a „zsidókat” minden további nélkül ki lehetett tenni lakásukból, kötelező lett a korábban együtt lakó rokonok összeköltözése is, és lehetővé vált, hogy a „zsidók” számára elkülönített lakhelyet jelöljenek ki a településeken. A főváros polgármestere e jogszabály alapján 1944. május 30-án rendelte el valamennyi fővárosi lakás és bérlő összeírását a háztulajdonosok és a bérlők „zsidó” vagy „nem zsidó” voltának feltüntetésével.

Az összeíráshoz június 1-én szétosztott adatszolgáltatási íveket a háztulajdonos vagy házfelügyelője 24 órán belül köteles volt kitölteni. Ettől kezdve a „zsidó” – „nemzsidó” lakók számlálgatása és listák, kimutatások készítése ismétlődő tevékenységgé vált. A hatósági intézkedések mellett maga a lakosság sem utasította el ezt a szemléletet, és zökkenő nélkül szolgáltatta a „zsidó” – „keresztény” felosztás szerinti lakó- és lakáskimutatásokat.

A lakások és a bérlők gyors összeszámlálása a „zsidók” elkülönített lakhelyeként elgondolt úgynevezett csillagos házak kijelölését szolgálta, a „zsidó” vagy „keresztény” lakók számaránya alapján. A zsidónak minősülő lakosok csillagos házakba történő összeköltözésének határideje 1944. június 24. éjfél volt. Bár az eredeti elképzelés szerint a „nem zsidóknak” ki kellett volna költözniük a „zsidók” számára kijelölt házakból, erre nem került sor, így a kijelölt házak számos esetben ún. vegyes házak maradtak. A lakásukat elhagyni kényszerülők elhelyezéséért a sárga csillaggal megjelölt házakban a Zsidó Tanács volt a felelős, míg a megüresedett „zsidó lakások”-at a lakásügyi kormánybiztosság kiutalta.

A „zsidók” csillagos házakba tömörítésének tulajdonképpeni célja deportálásuk előkészítése volt. Miután azonban a kormányzó július 7-től leállította a további deportálásokat, így a budapesti zsidóság tervezett elszállítására nem került sor. A város területén elszórt csillagos házak intézménye 1944. június 24-étől kezdődően hónapokon keresztül fennállt, majd november végén a VII. kerületi zárt gettó felállításával megszűnt. A „zsidók” kijelölt lakhelye innentől kezdve a gettó lett, a megüresedett lakások pedig újból kiigényelhetővé váltak.