Falba zárt iratok
2015. augusztus 30-án Jan Mainka, a Budapester Zeitung főszerkesztője az alábbi levelet kapta: „Kedves Jan, éppen felújítjuk a Parlament melletti szép lakásunkat, és pénteken elrejtett dokumentumokra bukkantunk. Még sokkal többet sejtünk a fal mögött, és teljesen egyértelmű, hogy elrejtette őket valaki. Megfelelő helyre szeretnénk juttatni az iratokat. […] Néhány adat található róluk az interneten […] Mindenesetre 1944-ből valók és adatgyűjtések arról, hogy a zsidók hol laknak, és tulajdonosai, vagy bérlői az ingatlannak. Remélem, van történeti értékük!”
A lakást felújító német-magyar házaspár, Berdefy Brigitte és Gábor a felújítás során repedést vettek észre a falon. Kiderült, hogy a lakás eredeti fala elé valamikor álfalat húztak, az így keletkezett üreget a fal teljes szélességében és magasságában feltöltötték az 1944-es dokumentumokkal. Az álfal lebontása után – a későbbi feldolgozás adatai szerint – 6824 ház 7019 darab adatszolgáltatási íve került elő. A megtalálók a levéltár Széttépett esztendők című tematikus honlapja segítségével gyorsan azonosították az iratokat. Példamutató felelősségérzettel dokumentálták a feltárás folyamatát, és Ungváry Krisztián történész közvetítésével felvették a kapcsolatot a levéltárral, majd szeptember 11-én beszállították az iratokat.
A csillagos házak létesítését megalapozó adatgyűjtés ívei közül a levéltár akkor csak mutatóban őrzött egy-két darabot, így a lelet jelentősége első látásra nyilvánvaló volt. Szeptember 25-én sajtótájékoztatón ismertettük az iratokat, elrejtésük és megtalálásuk rejtélyeit. Október 30-án jelent meg a Budapester Zeitung tudósítása, melynek nyomán más külföldi lapok és hírportálok is hírt adtak az eseményről.
A szenzációs lelet leginkább azoknak a túlélőknek és leszármazottaiknak az érdeklődését keltette fel, akik évtizedek óta próbáltak részleteket megtudni családtagjaik halálának körülményeiről, hiszen ezek az iratok az utolsó fellelhető nyomot jelenthetik sok ember sorsáról. „Lenyűgözve olvastam a Holocaust-dokumentumokról, amelyek egy lakás fala mögül kerültek elő, Budapesten születtem 1944 júliusában […] Nagyon szeretném tudni, hogy édesanyámról van-e valami ebben a zsákmányban. 1947-ben jöttünk ki Angliába.” Számos ehhez hasonló levelet kaptunk a világ minden tájáról.
A Nemzeti Kulturális Alap gyors támogatása lehetővé tette, hogy az iratok gyors digitalizálása és fizikai állományvédelme mellett adatbázis is készüljön, mely az íveken feltűntetett adatokat kereshetővé tette a világhálón, s amely ma már a Budapest Időgép segítségével interaktív térképeken navigálva is böngészhető. Az Időgép térképén jól látszik a megtalált ívek területi megoszlása: a XI., XII., XIV. és a XIII. kerület egyes részeit fedik le, a többi városrész továbbra is hiányzik. Az adatbázis 12 256 tulajdonos és 34 098 bérlő adatait tartalmazza.
Ki és miért falazta el őket? Ki bajlódott az ostrom idején vagy közvetlenül utána azzal, hogy egy álfal felhúzásához építőanyagot, munkaerőt szerezzen? Az Országos Levéltárban fennmaradt a háztulajdonos Magyar Általános Kőszénbánya Rt Alkalmazottainak Nyugdíjintézete részére 1945-ben készült előzetes költségvetés a felújítási munkákról. Ebből megállapítható, hogy a kérdéses lakásban nem terveztek új falazást, csak vakolási munkákat. Talán szigetelés céljából töltötték ki a két fal közötti légrést a lakásban talált adatszolgáltatási ívekkel? Ennek a magyarázatnak ellentmond az ívek gondos elhelyezése, aminek köszönhetően jó állapotban vészelték át az itt töltött évtizedeket. Mégiscsak valószínűbb, hogy valaki így látta biztosítva a fennmaradásukat – hogy milyen célból, arról csak találgathatunk. Ugyanígy arra a kérdésre sem tudjuk a választ, hogy mi történhetett a többi kerület adatszolgáltatási íveivel.
