Falba zárt sorsok: XIV. Semsey Andor utca 15.
A XIV. kerületi Semsey Andor utca házsorában a 15. szám alatt sima modern homlokzatával feltűnés nélkül húzódik meg az 1941-ben épült háromemeletes bérház. 1944-ben aligha sejthette a gyanútlan járókelő, hogy a II. emelet 3. számú két szoba, hallos lakásban, mely csak egy szerény méretű balkonnal fordult az utca felé, a magyarországi zsidó önmentés egyik legeredményesebb szervezete, a cionista Segély- és Mentőbizottság (Vaada) rejtőzik.
A cionisták a magyarországi zsidóságnak számban és befolyásban szerény méretű csoportját képezték. Azért juthattak központi szerephez, mert már a német megszállás előtt is volt gyakorlatuk az illegális mentőtevékenységben, beleértve az ellenség egyes képviselőivel való titkos üzleteket is. A Mentőbizottság nem sokkal a megszállás után titkos tárgyalásokba kezdett az SS-szel, hogy kipuhatolja, lehetséges-e a tömeges deportálás elkerülése váltságdíj fejében. Mint ennek első lépése merült fel, hogy 600 rendelkezésre álló palesztinai bevándorlási engedélyt kihasználva a németek engedjenek ki egy kisebb csoportot. A létszám az alkudozás során a felajánlott árral együtt növekedett. Ennek eredményeként hagyhatta el Budapestet 1944. június 30-án 1684 fő az úgynevezett Kasztner-vonattal. A korlátozott körű akció már korai fázisban összefonódott egy nagyobb tervvel, mely az SS-zsargonban az „Európa-terv” nevet viselte, és arról szólt, hogy a nyugati szövetséges hatalmak nagyobb számú zsidó életét váltsák meg a hitleri birodalom hadviseléséhez fontos javakkal.
A mindvégig halálos kockázat közepette, a „tárgyalópartnernek” kiszolgáltatva dolgozó kis cionista csoport képes volt elérni, hogy az SS bennük a „világzsidóság” befolyásos képviselőit lássa, akikkel érdemes alkudozni. Arra igyekeztek rávenni az SS-t, hogy a Kasztner-vonat utasait tekintsék egyfajta „árumintának”, melynek kiengedése előfeltétele a „nagyobb üzletnek”. A hónapokig zajló alku része volt, hogy a németek a Kasztner-vonat utasait túszként tartották a bergen-belseni koncentrációs táborban, majd augusztusban kisebb részüket, decemberben pedig a többieket is kiengedték Svájcba. A kis lakásban tehát olyan tárgyalások fonalát szőtték, melynek különböző szálai Berlinig, Isztambulig, Bernig, sőt az USA-ig nyúltak. Valószínűleg részben itt zajlott a Kasztner-vonat utaslistájának gyötrelmes összeállítása is.
A lakás bérlője a 40 éves Biss Andor mérnök, a Besztercei Kályha és Kerámiai Áruk Gyára igazgatója és egyik tulajdonosa volt. Amikor Észak-Erdély visszacsatolásával megnyílt előtte a magyarországi piac, budapesti ügyei intézésére vette bérbe a lakást. Unokafivére volt Brand Jenő (Joel Brand), a Mentőbizottság egyik legaktívabb tagja. A lakást a megszállás előtt rendszeresen menekültek segítésére bocsátotta rendelkezésre. Biss maga is mindkét ágon zsidó származású volt, de édesapja második felesége révén Besztercén protestáns vallásúként, erdélyi szász környezetben nevelkedett, így budapesti ismerősei közül sokan nem is tudták róla, hogy zsidó.
Március 19. után, különböző időpontokban érkezve, Biss lakásában húzódott meg családjával együtt Komoly Ottó, a Magyar Cionista Szövetség és a Mentőbizottság (Vaada) elnöke, Kasztner Rezső, a Vaada elnökhelyettese, kulcsfontosságú munkatársaik közül Szilágyi Ernő, valamint az említett Joel Brand és felesége, Hansi. Miután kapcsolatba léptek az SS-szel, az – a tárgyalások és nem utolsó sorban a váltságdíjként követelt összegek és értékek előteremtése érdekében – mentesítette őket a sárga csillag viselése és a zsidók mozgását korlátozó rendelkezések alól. Maga Biss ugyanakkor bujkálni kényszerült, mert lakóhelyén, Besztercén nyilvántartották zsidóként, és nem tett eleget a munkaszolgálatra behívó parancsnak. Kiss Andor névre szóló hamis papírokkal feleségével együtt egy bútorozott szobát béreltek, ahol Erdélyből a közeledő front elől menekült keresztényeknek adták ki magukat. Május 17-én Brand az SS kívánságára és szervezésében Bécsen és Szófián át Isztambulba utazott, hogy közvetítse a nyugati szövetségeseknek az ajánlatot: nagyobb számú zsidó életének megkíméléséért cserébe hadifontosságú árukat, így 10.000 teherautót kértek. Mivel küldetése sikertelen volt, és nem is térhetett vissza, ezt követően Kasztner lett a németekkel folyó tárgyalások kulcsszemélye, de egyik segítőjeként Biss is mind aktívabb szerepet játszott ezekben.
Biss 1944 őszén és Budapest ostroma idején – Kasztnerrel együtt – a Nemzetközi Vöröskereszt alkalmazottjaként vett részt a mentőtevékenységben. Az üldözöttek segítésének finanszírozásában nagy szerepet játszott az USA-ban működő zsidó segélyszervezet, a Joint. Biss a háború után még egy ideig a szervezet egyik magyarországi vezetőjeként tevékenykedett, de rövidesen végleg elhagyta az országot.
