Lakás adatszolgáltatási ív részlete, XIV. Semsey Andor utca 15.

A ház adatszolgáltatási ívén a sok mindenbe beavatott házfelügyelő a valóságnak megfelelően tüntette fel Biss Andort a sárga csillagot nem viselő zsidóként. A lakást „irodaként” szerepeltette, ahol a bérlő két hónapja nem tartózkodik, noha tudnia kellett, hogy bár álnéven másutt lakik, azért rendszeresen felbukkan az „irodában”, ahol közben több be nem jelentett család is összezsúfolódott, és meglehetősen nagy a jövés-menés körülöttük. A június 1-jei dátummal kitöltött íven mégis nyugodt lélekkel hagyhatta őket említetlenül. Biss május 28-án éppen tőle értesült arról, hogy a magyar államrendőrség detektívjei előző nap rajtaütöttek a lakáson, és mindenkit elvittek: Komoly Ottót, Kasztner Rezsőt és feleségeiket, Offenbach Sándort és Hansi Brandot. Rengeteg pénzt, közte Isztambulból és Svájcból titkos csatornákon át kapott valutát foglaltak le. Mint utóbb kiderült, a határon hamis papírokkal átjutni próbáló menekültekből kiszedett vallomások alapján jutottak a lakás nyomára. Biss tisztában volt azzal, hogy az SS mindenáron titkolni kívánja magyar szövetségesei elől a Mentőbizottsággal zajló és terveik szerint a nyugati szövetségesekhez is elvezető tárgyalásait, már csak azért is, mert a hazai zsidókból kizsarolt „váltságdíj” annak a vagyonnak a megrövidítését jelentette, amelyre a magyarok is igényt tartottak. Így azonnal az SS embereihez fordult, akik beavatkoztak, és a csoport öt nap után kiszabadult.

„Később gyakran feltettük a kérdést, mire gondolhatott a magyar titkosrendőrség, amikor látták, mennyire igyekszik az SD és a Gestapo, hogy az in flagrante delicto rajtakapott zsidókat kiszabadítsa. Talán nem találtak náluk aranyat és külföldi valuták kötegeit? Nem kerültek elő a holmijaik közül hamis papírok kiállításához való nyomtatványok, sőt a budapesti német követség hamisított pecsétje is? Amikor aztán mindennek tetejébe Veesenmayer német követ azt az utasítást kapta kormányától, hogy azonnal szabadítsa ki a barátaimat, akkor a magyar titkosrendőröknek sem lehetett több kétségük afelől, hogy szoros kapcsolatban állunk kollégáikkal a Gestapónál.”

André Biss: A million Jews to save. Check to the final solution. London, 1973. Hutchinson of London. 56. p.