Banner
Fery Oszkár u. 82.
Content

A Fery Oszkár (ma: Kiss János altábornagy) utca 82. számú ház többségi tulajdonosa 1944-ben Bauer Emilné Pollák Margit (Székesfehérvár, 1886–Sidney, 1976) volt. A házat férje, Bauer Emil (Budapest, 1883–Sydney, 1956) építész tervezte. Egyike volt azoknak az épületeknek, amelyek az utcában a családtagok tulajdonában álló telkeken és a házaspár vállalkozásában, mérnök vejeik közreműködésével épültek – ezek közé tartozott az 56–80. szám alatti házcsoport, az első fővárosi sorházas telep.
A Bauer házaspár 1940-től a Fery Oszkár utca 82. egyik földszinti lakásában lakott egyik lányukkal, Bauer Piroskával (Budapest, 1910–Budapest, 1963) együtt. Táncművész lányuk, Lilla (Budapest, 1912–Redhill, 2011) ekkor már Angliában, Margit lányuk férjével, Kemény László mérnökkel Ausztráliában élt.
Bauer Piroska 1941-ben már evangélikusként kötött házasságot Valér Erik építészmérnökkel (1911–1945), akit a korszakban tehetséges díszlettervezőként tartottak számon. A fiatal házasok szintén a Fery Oszkár utca 82. alatt találtak otthonra, itt laktak 1944-ben, az adatszolgáltatási ívek felvételekor is, de Valér Erik ekkor már munkaszolgálatos volt Várpalotán. Apját, Valér Leót, aki nyugdíjba vonulásáig a Trieszti Általános Biztosító Társaság jogtanácsosaként működött, és egyébként a környéken lakott, 1944-ben szintén a házban, Bauer Emilék lakásában írták össze.
A családdal 1944-ben történtekről Bauer Piroska számolt be külföldön élő testvéreinek küldött levelében 1945-ben. 1944 márciusában egyéves kislányával együtt a biztonságosabb környezet és jobb ellátás reményében Balatonföldvárra költözött, itt érte a német megszállás. Mire a siófoki internálás, illetve a budapesti toloncházban töltött két hét után hazaért, lakásukat lefoglalták. Szüleivel együtt a Bank utca 6. alatti csillagos házba költözött. A család kormányzói mentességet kapott, ennek ellenére Bauer Emil a csillagos házban maradt, lányuk és unokájuk viszont ismerősökhöz költözött a Margit körútra. A nyilas hatalomátvétel után újra visszamentek a Bank utcai házba. A Bauer házaspár és Piroska többször is megjárta az újlaki téglagyárat, de csodával határos módon a deportálást sikerült elkerülniük. A szülők a gettóba kerültek, Piroska a Karmelita Nővéreknél helyezte el gyermekét, maga is ott töltött néhány hetet, majd keresztény rokonánál bujkált Budán. Még tartott Buda ostroma, amikor 1945 januárjában átkelt Pestre és kislányához sietett, akit épségben megtalált a zárdában. Szüleivel a Bank utcai házban találkozott. „Szörnyű volt ez a kétnapos út, a háború minden szennyén, piszkán át, hullák, hullák, égő házak, barikádok, felrobbantott hidak, tankcsapdák között.” – írta testvéreinek 1945 decemberében.
Valér Erik nem tért vissza családjához, mint deportált Oranienburgban eltűnt. Bauer Emil és felesége 1945-ben Ausztráliába vándorolt ki.
A sors fintora, hogy Bauer Emil tervezte azokat a svábhegyi társasház-szállókat, a Majesticet és a Mirabelt, amelyeket a német megszállás után Adolf Eichmann, illetve a Gestapo foglalt le a maga számára.