Banner
Kelenhegyi úti műteremház
Tartalom

A Kelenhegyi út és a Mányoki út kereszteződésében áll az a szecessziós stílusú műteremház, amelyet az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat építtetett a 20. század elején Kosztolányi Kann Gyula tervei szerint. A házban tizenkilenc műterem és lakás kapott helyet.

Az adatszolgáltatási ív felvétele idején, 1944 júniusában a Kelenhegyi úti műterem-bérházban négy zsidónak minősülő személy lakott, közülük csak Hermann Lipót élte túl az üldöztetés időszakát.

Áldor János László (Nagyigmánd, 1895–Mauthausen, 1945) festőművészt és építészt munkaszolgálatosként elhurcolták, Mauthausenben halt meg 1945 áprilisában.

Az évtizedekkel korábban evangélikus vallásra áttért Basch Andor (Budapest, 1885–Budapest, 1944) festőművész 1944. június 24-én öngyilkos lett műteremházbeli lakásában. Tette nem volt egyedi: 1944 nyarán, a csillagos házak kijelölése, a „zsidók” kényszerköltöztetése időszakában az érintettek tömegesen választották az önkéntes halált.

Gárdos Aladár (Budapest, 1878–?, 1944) szobrászművész halálának körülményei ismeretlenek. 1944. november 8-án elhurcolták, munkaszolgálaton vagy a budapesti gettóban pusztult el.

Hermann Lipót (Nagyszentmiklós, 1884–Budapest, 1972) és felesége, Radó Jozefa (Rozi) (?, 1898–Budapest, 1984) 1944. június 23-án a műteremházból a Horthy Miklós út 52. szám alatti csillagos ház egy lakásába költözött. Augusztusban a Szinyei Társaság tagjaként mentesítést kapott, levehette a sárga csillagot, és kiköltözhetett a csillagos házból. Az Erzsébet körút 19. alatti Kaszinó Panzióban lelt ideiglenes otthonra, mivel a műterembe nem költözhetett vissza. A nyilas hatalomátvétel után újra költözni kellett: „útra keltünk, a kálvária igazi nehéz útjára” – írta naplójában erre az időszakra visszatekintve. „Grünwaldnéhoz, ott nem maradhattunk. […] Majd egyik megmentőnk Bárány István úr. Nála egy éjet töltöttünk. Közben lezárták a zsidóházakat. Másnap [október] (17én) át Budára Somfay Margithoz. […] Hamis okmányok Szelényi András és Andrásné néven. 3 nap Pataky Máriánál – aztán vissza a gettoházba.” Ide november 2-án német katonák költöztek be, Hermannéknak újra menniük kellet, ismerősük, Sperr Antal fogadta be őket a XI. Ulászló utca 17. alatti lakásába. Az ostrom végén, február 11-én tértek vissza a műteremházba, amely súlyos sérüléseket szenvedett, ott laktak, ahol éppen lehetett. Kálváriájuk azonban még nem ért véget: április 3-án lakásukba orosz parancsnok költözött, a többi műteremben kórházat rendeztek be.

Herman Lipót 1913-ban, felesége két évvel később költözött a Kelenhegyi úti műteremházba, ahol az 1944–1945-ös kényszerű távolléttől eltekintve életük végéig laktak.