Megkülönböztetve, s mégis ragaszkodva a magyarsághoz
Dr. Lefkovits Béla, (Tárcsó, Torontál vm., 1897 – Budapest, 1954) fogorvos, második generációs vidéki értelmiségi volt. Leszerelése után, 1918-ban beiratkozott a pesti egyetem orvos karára, de ahogy 1949-es önéletrajzában olvasható: „...mint zsidót kitettek a fehér terror idején (jó néhányszor meg is vertek persze, ott létem alatt)”; így a zágrábi egyetemre került, s 1924-ben diplomázott. „Szegénységem és zsidó származásom továbbra is rányomta életemre a bélyegét” – fogalmaz. A fogorvosi praxist már Pesten kezdi meg, részint a Pesti Izraelita Hitközség Kórházában, részint magánklinikán dolgozik. 1939-től kezdve „hosszabb-rövidebb megszakításokkal” munkaszolgálatot teljesített. 1943-ban az OTI kórházainál segédorvosi tennivalókat végzett. A Lakatos-kormány idején ő is részleges mentesítésben részeült, ám a nyilas hatalomátvételt követéen, november 28-án kényszermunkásként Sopronbánfalvára deportálták, ahonnan 1945 májusában került haza „...abba a felszabadult Magyarországba, amely mostmár az én hazám is lett, ahol mint minden becsületes dolgozó, én is megtaláltam az életlehetőséget” – írja derűlátóan. Az irodalmi érdeklődésére utaló dokumentumok egyfajta „nemzeti irányultságról” tanúskodnak, amelynek kialakulásában a határon túli területről valós származása is hozzájárulhatott. Az ismeretségi köréből származó levelekben beszédes utalásokkal találkozunk, amelyek az időszak zsidókkal szembeni megkülönböztetésére, s az ezekre adott különféle lelki reakciókra vonatkoznak.
A déli végekről Pestre, kerülővel…
Dr. Lefkovics Béla önéletrajza, 1949
Szüleivel, 1917 k.
Szakaszvezető a közös hadseregben, 1916
Politikailag igazolt..., 1930
Szolgálat
Működési bizonyítvány, 1927
Járványkórházi közszolgálat végzése, 1945
"Mentesítve"
Munkaszolgálatos besorolás, 1943
Mentesítő okirat, 1944. szeptember 20.
A családi tűzhely – mint menedékhely
Ismerősök gratulációi házasságkötése alkalmából, 1938
Zsinagóga előtti esküvői csoportkép más párokkal együtt, 1938
„… példaadó módon teljesítette kötelességét a magyarság, a nemzeti kultúra és irodalom iránt…”
Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság díszoklevele, 1930-as évek
Erdélyi Szépmíves Céh díszoklevele, 1934
Erdélyi Helikon emléklapja. 1935
