Egy vidéki nagybácsi észrevételei és jó tanácsai, 1933-1934

Milyen reakciókat váltott ki a nácik németországi hatalomra kerülése a magyar zsidóságból? A megdöbbenés, a szorongás, az aggodalom érzése érthető és nyilvánvaló. Hogyan fejeződik ki mindez a fennmaradt magánlevelekben?  
Egy művelt, széles látókörű székesfehérvári ügyvédnek pesti unokahúgához ebből az időszakból származó levelezése némi bepillantást enged ezekbe az érzésekbe és gondolatokba. Dr. Vermes Mihálynak 1900-tól 1937-ig volt ügyvédi irodája Székesfehérvárott, a Szent Imre u 8. szám alatt. 1914-1937-ig kamarai ügyész volt. A városi törvényhatósági jegyzőkönyv szerint 1920. április 6-án tiszteletbeli főügyésszé nevezték ki, amit a főispán 1929-ben 1934-ig terjedő hatállyal meghosszabbított. Nem érte meg az üldöztetések időszakát, hamvai a város izraelita temetőjének családi sírboltjában nyugszanak.
A levelek címzettjéről, László Mariskáról szintén keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy szintén Székesfehérvárott született, hajadon fővárosi magántisztviselőnő volt, s a levelek keletkezése időszakában húszas évei második felében járhatott.
A fönnmaradt levelek kisebb része az 1920-as évekből, folyamatosabb része pedig 1933-1934-ből származik. A levelek írója a székesfehérvári zsidóság felsőbb rétegének konzervatív beállítottságú tagjai közé tartozott. Írójuk arra törekedett, hogy miközben irányt mutat unokahúga számára a modern élet útvesztőiben, egyfajta normatív szemlélet jegyében meg is  fogalmazza élettapasztalatait, s az érvényes értékelveket. A levelezés két nagy tartalmi egységre osztható. Legnagyobb része az általa érvényesnek és követendőnek tekintett etikai alapeszmék gyakorlati alkalmazási területeit fogja át; valamint – főként a ’33-34-ből származó levelekben a németországi fejleményekre reflektál, ám azokat szélesebb morális összefüggésekbe ágyazza.

Az élet letöri a meg nem valósítható részét az ambíciónak
„… azt hiszem kivétel nélkül minden gondolkodó és nem gondolkodó ember nagyra tör. Az élet azonban letöri a meg nem valósítható részét az ambíciónak. Rájövünk, hogy az életünk hivatása csak az lehet és semmi más: mindenkor betölteni azt a kis helyet jól és kötelességszerűen, ahol elhelyezkedtünk. Ha mindenki ott megállja a helyét, ahová az élet sodorta – akkor mindenki boldogul. Az előbbre való törekvés: életszükséglet, az kétségtelen, a megállás = elmaradás. De előkészülnünk kell mindenkor az előbbre való jutáshoz.” (1933. január 27. )

Ilyen az igazság elosztása
„Most azon tanakodom, hogy a zsidó középiskolai hitoktatást tanulmányozzam-e, mert annyira nem egységes és eredménytelen, hogy ebből sok baj származik. Ennek tulajdonítom a zs. ifjúság gerinctelenségét és a kitérések egy részét. Leginkább pedig azt a sajnálatos körülményt, hogy az ifjúság hajlamos a kommunizmusra és az ADIZMUSRA [értsd: Adyzmusra] – ami jóformán egy és ugyanaz. Ebből aztán az egész zs-ságra hárul vissza a baj és a szégyen, mert a sz-val [betűhiba, értsd: zsidósággal] szemben kész az általánosítás, míg ha Szent-Iványi vagy Vay Kázmér úrról van szó, az csakis egyéni akció. Ilyen az igazság elosztása.” (1933. február)

Ebben van Hitler úr sikerének a titka
„A német forradalomnak nem Hitler úr a kormányzója, hanem az elégedetlenség. – A nagy gondoktól nyomott éhes ember a bizontalantól [így!] vár segítséget: a meglevő állapot nem elégíti ki, ezért ahhoz fordul, aki ígér. Nem nézi, hogy beváltható-e az ígéret, elfogadja a jelszót – úgy amint van. A vezető ember rendszerint kalandor, aki rendes körülmények között nem tud érvényesülni. Ezért túl kell licitálni a meglévő vezéreket. Jóllehet már a meglevők is szélsőséges jelszavakkal voltak kénytelenek operálni – a nagy mozgolódás és a nagy munkahiány közepette. Ez a túllicitálás szerzi a híveket, főleg oly rétegből, amely selejtes és desperádók gyülevész tömegének fantáziájára hat. Ha az izgatás sikerül, akkor a kalandor – császár is lehet, ha nem – agyonütik vagy becsukják. Lutri az egész. Sem a vezetőnek, sem a vezetetteknek nincs mit veszteni valójuk. Hogy mi legyen a jelszó, ami után a tömegre hatni lehet? – olyan, amiért nem kell az egyetemet végezni és ha elkiáltják, mindenki az első kapásra megértse. Az irigység: legjobban tüzeli az éhes hordát. Elvenni attól, akinek van. De ily meztelen formában nem lehet beadni ezt a jelszót. Jöjjön hát a jól kipróbált ezeréves: ÜSD A ZSIDÓT! Ebben aztán benne van minden. A legjobb villámhárító, minden feszültséget levezet. Oroszországnak ez volt az egyetlen receptje. Rászabadítani a csordát a vagyonos osztályra. Tessék zsákmányolni. Ezzel aztán áthárította a kormányzat elleni ingerültséget a vagyonra. És ez a legjobb szer, bizonyos, hogy soha sem jön ki a divatból, éppen úgy nem, mint a halál, ha lesz születés. Ebben van Hitler úr sikerének a titka. El kell találni a jelszavat. A többi megy magától, mint a parancsra.” (1933. május)

Nem lehet messze az idő, amikor ránk is vonzó erőt tud gyakorolni
„Csak ilyen korlátolt mázolósegéd lehet oly zseniálisan szellemes, hogy fellármázza a világot. – Stresemann, Rathenau: államférfiak voltak, - nem is lehettek ily vakmerőek. – De az Anstreichernek [mázolónak] mindent szabad.  [...] Nem hiszem, hogy B. [a Birodalom, azaz Németország] fölszívhatja A-t [Ausztriát] hamarjában, mert attól tartanak a gaz győzők, hogy B. erősödik és akkor nem lehet messze az idő, amikor ránk is vonzó erőt tud gyakorolni, - főleg ha az egyesülés – európai sikert is tud fölmutatni. Németország minden esetre helyesen cselekszik, ha mennél nagyobb békétlenséget teremt Közép-Európában. Annál hamarább piríthatja szalonnáját a Népszövetség – mint legfőbb Sóhivatal által szított parázs lángjánál.” (1933. június 15.)

Ez a jutalom
„Lelkünk egyensúlyát a híven teljesített kötelesség mozdítja elő. Ez a kötelesség áll a vállalt feladat teljesítésében és a magunkkal szemben fennálló kötelességben. Ebben benne kell, hogy legyen a tudvágyunk kielégítésének és annak a jó fűszernek, amire lelkünk vágyik a jól teljesített kötelesség után. Ez a jutalom.” (1934. február 9.)

Mert nagyszerű a jelszó, biztos a siker
„Bizony elég fájdalmas dolog, hogy a zsidókat vallásuk miatt üldözik, hogy szenvednek ártatlanul, de ez már kétezer év óta így van és ezen sem a művelődés, sem az erkölcsi fejlődés soha, de soha sem fog változtatni. Mert nagyszerű a jelszó, biztos a siker és mindig fog érvényesülni akaró emberek tömegét találni, aki[k] ily zászló alá csoportosulnak.” [d. n.]