Banner
Lloyd palota
Tartalom

A pesti pénzügyi élet legfőbb kezdeményezői és továbbfejlesztői zsidó származásúak voltak. A XIX. század első felében és közepén terménykereskedelem (gabona, dohány, gyapjú, toll) mellett pénzkölcsönzéssel és váltással is foglalkoztak, ők voltak a kereskedő-bankárok. Egy részük a  XIX. század második felére és a XX. század elejére elhagyta a kereskedelmi tevékenységet, bankárokká alakultak át és létrehozták a saját bankházukat, mint például Kohnerék vagy Herzogék. Másik részük az ipar területén fejtette ki a tevékenységét, ilyen volt a csepeli Weiss család. Külföldi kapcsolataik révén kezdeményezői voltak a kereskedelmi bankok létrehozásában, az elsőt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot 1841-ben alapították, majd 1860-as évektől kezdődően sorra alapították a különféle ágazatokra specializálódott bankokat, amelyek tevékenyen részt vettek a magyar ipar létrehozásában és modernizációjában. Budapesten a nagyobb bankok Lipótvárosban, a Nádor utcában és környékén helyezkedtek el, ez volt a City, a pénzügyi élet központja. A kisebb pénzváltó üzletek a Király utca és Dohány utca környékén működtek. A pénzügyet és az ipart irányító vezetők szorosan összekapcsolódtak, egy társadalmi réteget alkottak az eliten belül, ők voltak a pénzarisztokraták és az iparbárók.

Az akkori gazdasági elit egyik része végigjárta a banki-vállalati ranglétrát, a gyakornoktól az elnök-vezérigazgatói pozícióig. A családi vállalkozásukat, kereskedőházukat feladták, vagy nem is rendelkeztek vele. Ebbe a típusba tartoztak Madarassy-Beckék.

A Madarassy-Beck család első ismert tagja Beck Nándor kereskedő volt, aki a XIX. század első felében telepedett le Madarasra, ahol terménykereskedelemmel foglalkozott.  Beck Nándor Berger Sárával kötött házasságából született Miksa (1839–1924) és Nándor (1840–1909), akik a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank  és a Magyar Jelzálog Hitelbank csúcsvezetői lettek. A családjuk második generációjához tartoztak, s a jól megalapozott kisbankokat továbbfejlesztették nagybankokká, a magyar pénzügyi és a gazdasági élet meghatározó alakjaivá váltak. Ennek elismeréseként 1895-ben magyar nemességet, majd 1908-ban és 1913-ban bárói címet kaptak Madarassy-Beck kettős névvel.  A harmadik generáció tagjai folytatták a szülők által kiépített szerepkört, sőt túl is tettek rajta, de megélték a bukást is.  A Madarassy-Beck család legismertebb tagja Gyula volt, 1873-ban Budapesten született Nándor fiaként. Tanulmányait Budapesten, Berlinben és Cambridge-ben végezte, majd állam- és jogtudományokból doktori címet szerzett a Budapesti Tudományegyetemen. Szakmai gyakorlatát Bécsben, Párizsban, Londonban és az apja egyik pénzintézetében, a Magyar Agrár és Járadékbank Rt.-ben szerezte. 1900-ban a Magyar Jelzálog Hitelbank főtisztviselője, igazgatósági tagja, 1915-ben alelnök-vezérigazgatója, majd gróf Khuen-Héderváry Károly  elnök, volt miniszterelnök halála után 1918 áprilisában elnök-vezérigazgatója lett.  A pesti City tagjai gyakran egymás között házasodtak, Madarassy-Beck Gyula első felesége báró Gutmann Amália Lily volt, akinek apja báró Gutmann Vilmos (1847¬–1921) nagykereskedő és földbirtokos, a nagykanizsai Gutmann S. H. cég tulajdonosa volt.  Amália Lily édesanyja megyeri Krausz Róza (1859-1932), akinek családja tevékenyen részt vett a pesti malomalapításban. Második feleségét szintén a gazdasági elitből választotta ki, báró Hatvany (Hatvany-Deutsch) Lily Karolina (1890–1967) írónőt, akinek családja a legnagyobb cukoripari érdekeltséggel rendelkezett az országban.  Madarassy-Beck Gyula báró nem érte meg az üldöztetést, 1939-ben elhunyt.

Miksa fia, Marcell (1873–1945) apja bankjánál kezdte el a pénzügyi tevékenységét, majd megörökli az apja pozícióit is. Felesége csepeli Weiss Berthold (1845–1915) nagykereskedő, nagyiparos és politikus lánya, Weiss Jolán (1882–1935) lett. Weissék alapítják az első nagyüzemi konzervgyárat, és a csepeli gyáróriás révén ők lesznek a gazdasági elit leggazdagabb, legbefolyásosabb családja a Horthy-korszakban. A német megszállást követően számos "prominens zsidó" társaságában a kistarcsai internáló táborba vitték, majd Mauthausenbe deportálták, ahonnan nem tért vissza.