"Zsidó lakások" elvétele az első légitámadások nyomán

A németek által 1944. március 19-én megszállt országban Budapest szövetséges haderők általi első bombázása nyomán a „zsidó lakások” elvétele tömegessé vált, és immár jogszabályi szintre is emelkedett. Az 1944. április 3-i és 4-i bombázás hatására Endre László belügyminisztériumi államtitkár előbb 500, majd a rögtön bekövetkező újabb légitámadás nyomán összesen 1500 lakás egy napon belüli átadására utasította a Központi Zsidó Tanácsot. A lakások átadása április 5-én este meg is történt. A rekviráló csoportokat a Zsidó Tanács által kijelölt két személy, egy rendőr és egy keresztény tanító alkotta. A kulcsokat és a lakásleltárakat a rekvirálás megkezdésétől számított néhány órán belül át kellett adni a hatóságoknak, így sok érintettet valósággal kidobtak lakásából (özv. dr. Dávid Albinné lakásügye). A Zsidó Tanács által átadott lakásokat bombakárosultaknak - így a bombázás által súlyosan érintett Pesterzsébet kibombázottainak (polgármesteri rendelet; pesterzsébeti kibombázott lakáskérelme; pesterzsébeti lakosok lakásügye) - utalták ki (IX. kerületi lakáskiutalás; polgármesteri határozat).
Ezzel párhuzamosan jelent meg Sztójay Döme miniszterelnök aláírásával „a légitámadások következményeinek elhárításáról és az ezzel kapcsolatos jogviszonyok rendezéséről” szóló kormányrendelet (1320/1944. ME), amely a zsidónak minősülő személyekre vonatkozóan külön lakás-igénybevételi szabályokat állított fel. Míg más bérlőket nem lehetett lakásuktól megfosztani, legfeljebb lakásuk egy részét lehetett igénybevenni, addig zsidók lakását teljes egészében elvehetővé tette a rendelet akkor, ha abba 1942. szeptember 1. után költöztek be. Az 1944. április 5-én kiadott rendelet április 23-án lépett hatályba.
A főváros április 13-án bekövetkezett újabb bombázása nyomán az egy héttel korábbi intézkedések megismétlődtek: a hitközség, illetve a Zsidó Tanács újabb 2000 lakás átadására kapott parancsot. A zsidóellenes lakásügyi intézkedések mind kiterjedtebbé válásával a Zsidó Tanács saját keretein belül külön lakáshivatalt állított fel április 13-án (Fontos tudnivalók! A Magyar Zsidók Lapja, 1944.04.13., 3.). Az előírt számú lakást részben felajánlások (lakásfelajánlási formanyomtatvány; Csák Irén lakásfelajánlása), részben pedig igénybevétel (VII. Kazinczy u. 55. (Bronner Artúr lakása); II. Csalogány u. 4/a) útján biztosították, s április 14-én, illetve 15-én sor került átadásukra. A lakások kiutalása a kerületi elöljárók hatáskörébe tartozott, azonban emellett más csatornákon keresztül is hozzájuk lehetett jutni, például Baky László belügyi államtitkáron keresztül. A lakáselvétel Zsidó Tanácson keresztül történő végrehajtásában a "lakásfelajánlás" és az "igénybevétel" terminusok, jogi vonzataikkal együtt, sajátos keveredésben jelentek meg (XIII. Visegrádi u. 103.).