"Az öngyilkosságok rekord-éjszakája"
„Az öreg úr két héttel ezelőtt halt meg, vasárnap éjjel, azon a napon, amikor a németek bejöttek. Beteg volt? Igen, többféle baja volt. Mindig hangoztatta, hogy nem jó túlsokáig élni. Aludni sem tudott. De nem a betegség ölte meg. Megmérgezte magát éppen úgy, mint Liebermann doktor, a gégész.”
„Ervin akkor még nem tudta, hogy nem Liebermann volt az egyetlen. Száz meg száz ember vett be mérget vagy nyitotta ki a gázcsapot vasárnap éjszaka Budapesten. Az újságok sohasem írták meg, hogy az öngyilkosságok rekord-éjszakája volt.” (Szinnai Tivadar: Sötét ablakok, 1947)
Öngyilkossági statisztika, halotti anyakönyv
Magyarország német megszállása váltott ki első ízben öngyilkossági hullámot a korabeli jogszabályok szerint zsidónak minősülők körében. Ugyanez a jelenség ismétlődött meg 1944 nyarán, a csillagos házak kijelölése és a kényszerköltözés nyomán: a zsidónak minősülő lakosok 1944 június közepétől újból tömegesen választották az öngyilkosságot.
A jelenséget a korabeli statisztikai gyakorlat is érzékelte. A Központi Statisztikai Hivatal 1944 júliusban arra kérte Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalát, hogy készítsen kimutatásokat a „zsidó öngyilkosok” számának havonkénti alakulásáról. Az adatszolgáltatásnak 1944 március hóra vonatkozóan el kellett választania egymástól az 1944. március 19. előtti és a német megszállás napját követő zsidó öngyilkossági eseteket. Az adatszolgáltatás a szeptemberi statisztikai kimutatással ért véget.
A halotti anyakönyvekben egyértelműen tetten érhetők a német megszállás, a csillagos házas kényszerköltöztetés, illetve általában a zsidóüldözés folytán öngyilkosságot elkövetők halálesetei. Jellegzetes magatartásformaként jelentkezett a családtagok – szülő gyermekével, idős szülő felnőtt gyermekével, testvérpárok, házaspárok – által együttesen elkövetett öngyilkosság. A halál okaként a gázmérgezés, a bódítószer-mérgezés (morfium) és az ablakon való kiugrás bejegyzései ismétlődnek, a lőfegyverrel való öngyilkosság és az önakasztás ritkább változatai mellett.
„Valószínűleg ez az utolsó éjszaka, amit a saját lakásunkban töltünk. Ma még emberek vagyunk: ma még van magányunk. Odaát, azon a tömegszálláson, már arra sem lesz módunk, hogy emberi méltóságunk teljességében vegyünk búcsút az élettől. Ma még megfoghatjuk egymás kezét az utolsó percben, elmondhatjuk egymásnak utolsó szavainkat háboríthatatlanul. És ettől eltekintve – nézzük a dolgot gyakorlati oldaláról. Mert még a halálnak is megvan a maga átkozott praktikus oldala! Ma még van lakásunk. Ott a gázcsap, a miénk. Senki sem lát, senki se figyel, senki se szólhat bele. Bevehetjük a mérget, aztán odaülhetünk a gázcsap mellé, a kettő együtt biztos, egészen biztos!” (Szinnai Tivadar: Sötét ablakok, 1947)
A VII. ker. Murányi utca 59. szám alatti ház egyik lakásában 1944. június 22-én, a csillagos házas összeköltöztetés alatt egy ötvenkilenc éves kereskedelmi utazó tisztviselő, hatvanéves felesége és nyolcvanöt éves anyósa követett el együttesen öngyilkosságot. Az izraelita házaspár és a feleség anyja 1939 óta lakott a lakásban, amelyben az összeköltöztetés nyomán – miután a házat nem jelölték ki csillagosnak –nem maradhattak tovább.
A VII. Murányi u. 59. I/6. számú lakás és lakói 1941-ben
Tolnaiék haláleset-felvételi ívei
Tolnaiék halotti anyakönyvi bejegyzései
A VI. ker. Izabella utca 48. szám alatt lakó hatvanéves özv. Deutsch Albertné 1944. június 16-án még aláírta azt a kérelmet, amelyet a ház tulajdonosa, valamint „keresztény” és „zsidó” lakói együttesen nyújtottak be a polgármesternek a ház csillagossá történő kijelölése végett. Két nappal később, június 19-én reggel azonban felakasztotta magát lakásában.
A VI. Izabella u. 48. számú ház lakóinak kérelme
Özv. Deutsch Albertné halotti anyakönyvi bejegyzése
Napilapok gyászhírei
A napilapokban ugyanezen időszakokban megjelent gyászhírek „hirtelen”, „váratlan” vagy „tragikus hirtelenséggel elhunyt” kifejezései mögött – mintegy leplezve – ugyancsak a zsidóüldözést elszenvedők öngyilkossági esetei álltak.
Fényes Miklós 82 éves háztulajdonos halotti anyakönyvi bejegyzése: önakasztás, 1944. június 18.
Az 59 éves Hirsch Géza halotti anyakönyvi bejegyzése: fejlövés, 1944. június 18.
Búcsúlevelek, végrendelkezés
A tervezett öngyilkosság nem egy esetben nyert megfogalmazást levelekben, búcsúlevelekben és végrendeletekben. A megírás időpontjai egybeesnek a kritikus eseményekkel: a német megszállással, a sárga csillag viselésének elrendelésével, a csillagos házas összeköltöztetéssel vagy a nyilas hatalomátvétellel.
"Máriám, ma még élek, de nem tudom, hogy még meddig. Mióta ezt a levelet megírtam, életünk csak siralomház volt. Igazán nem tudom, hogy érdemes volt-e várni a halállal." (1944. március 23. és május 9.)
"Ma 1944. III. 24. van. 5. napja, hogy meg vagyunk szállva. Eddig semmi atrocitás nem történt még. De én érzem, hogy idegileg nem fogom bírni és vagy összeomlok v. más valami fog velem történni." (1944. március 24. Budapest)
"Alulírott Dénes Károly [...] elhatároztam, hogy önkezűleg végzek magammal mert mint átlagon felüli haditeljesítményes százados nem hordom 30 évi áttérés után a sárga csillagot. Azonkívül a mai napon állásomat is elvesztettem." (1944. április 4., Budapest)
"Drága Édesanyám! [...] Próbáld meg és költözz össze a Nagymamáékkal, ha lehet vagy a Ferstlnével. [...] ne felejtsd el Anyácskám ezt a három szót: Isten, Imádság, és a Fiad. Ebbe bízzál, ezt tedd és erre gondolj, mielőtt valami meggondolatlan vagy helytelen lépésre szánod el magad." (1944. június 18.)
"A mai súlyos idők megpróbáltatásai utolsó pontjához értünk. Elért az ár elsodort bennünket." (1944. október 19., Budapest)
"Ha a felsoroltak egyike sem élne már, akkor a Valér és a Thieben családok bármely rászoruló tagja kapja a felsorolt vagyontárgyakat. Mialatt írok, nyomorúságos fekvőhelyünkön haldoklik szeretett édes párom." (1945. február 2., Felixdorf, Ausztria)
A Beszkárt baleseti jegyzőkönyvei
A halotti anyakönyvek, a haláleset-felvételi ívek és a gyászhírek mellett még egy további sajátos iratanyag is őrzi az öngyilkosságok nyomát. Az eredetileg kiselejtezésre szánt BSZKRT baleseti jegyzőkönyvek csonkítatlanul fennmaradt 1944-es sorozata ugyanis páratlan módon dokumentálja az üldözöttek kétségbeesését.
Van, amikor csupán egy közönséges közlekedési balesetről szól az ügyirat, ám annak kiváltó oka, s a háttérben meghúzódó zaklatott és önveszélyes idegállapot nyilvánvaló. Lefkovics György belvárosi ékszerész az életével fizetett azért, hogy megtudja, mi történt az országban, amikor két villamos között próbált átrohanni a túloldalra, a Vígszínház melletti újságárushoz az esti lapért – 1944. március 19-én, 20 óra 30 perckor...
"... állítólag újságot akart venni ...": Lefkovics György halálos balesete a Szent István körúton
A fennmaradt baleseti jegyzőkönyvek tanúsága szerint az öngyilkosság elkövetési módjai közé tartozott a villamos elé ugrás is. A csillagos házas összeköltöztetés napjaiban, különösen annak utolsó délutánján és estéjén elkövetett, s a baleseti jegyzőkönyvekben nyomot hagyott öngyilkosságok a statisztika által kimutatható jellegzetes kategóriához kapcsolódtak. Idős, hetven év körüli nők próbáltak a villamos elé ugorva véget vetni életüknek.
„... az úttestről a kocsim elé vetette magát özv. Steiner Gyuláné, 72 éves kereskedő."
„... úgy nézett ki, mintha az illető készakarva került volna a kocsi elé...”
