Az erzsébetvárosi zsidó iparűzők végnapjai

1944. április 16-án tették közzé a kormány 1600/1944. M.E. sz. rendeletét "a zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele tárgyában", ami teljes "zsidóvagyon" tervezett elkobzásának döntő lépése volt. A bejelentés április 30-áig a Pénzügyigazgatóságoknál kellett teljesíteni, és abban a vagyontárgyak értékét is meg kellett jelölni. A bejelentési kötelezettség a teljes vagyonra kiterjedt, kivételt a személyes használatra szolgáló ruházait, lakberendezési és háztartási tárgyak képeztek, ha ezek együttes értéke 10.000 pengő alatt maradt. Az ingatlanok tulajdoni lapján fel kellett jegyezni a tulajdonos zsidó voltát. Az értékpapírokat, nemesfém tárgyakat, ékszereket letétbe kellett helyezni valamely pénzintézetnél, a folyószámláról, betékönyvről való készpénz felvételüket havi 1000 pengőben maximálták. A kereskedelmi és ipari vállalkozások bejelentéséhez mellékelni kellett a nyersanyag- és árukészletről, berendezésről szóló leltárt. A kereskedelem- és közlekedésügyi, illetve az iparügyi miniszter felhatalmazást kapott, hogy elrendelje az üzemek, üzletek zár alá vételét, vagy amennyiben az üzem folytatása "közérdekből szükséges", vállalatvezetőt rendeljen ki.

A rendeletben foglalt felhatalmazás alapján a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter április 20-án elrendelte a zsidók üzleteinek lezárását (50.500/1944. K.K.M rendelet). A tulajdonos és alkalmazottja a továbbiakban csak a leltár elkészítése céljából léphetett a helyiségbe.

"Több mint egy hete, hogy a zsidó üzletek bezárásáról szóló rendelet megjelent. A fõváros kereskedõnegyedeiben néhol egész utcahosszat lehúzták az üzletek redõnyeit és a bejáraton kifüggesztették a feliratot: "zárva". Az elsõ két-három napon még nem lehetett tiszta képet alkotni arról, hogy mennnyi azoknak az üzleteknek a száma, amelyeket a rendelet értelmében be kellett zárni.
[...] Minthogy kereskedelmi kataszter ez ideig még nincs, ezért az adatok összegyûjtése nagy munkát jelentett. E hét elején már sikerült megállapítani, hogy 30000 budapesti üzlet közül 18000-ret zártak be, tehát az üzleteknek mintegy 60%-át.
A városházáról és az iparkamarából szerzett értesüléseink szerint a zsidó üzletek bezárásáról szóló rendelet a kereskedelmi élet nem mindegyik ágát érintette egyformán. Voltak ugyanis olyan szakmák, amelyekbõl a zsidó kereskedõk kikapcsolása az elmúlt három év alatt már nagyjából megtörtént.
- A három évvel ezelõtt meginduló átállítás következtében egyes szakmák túl voltak méretezve [...] Így pl. a textilszakma. Ebbe nagyon sok keresztény kereskedõ kapcsolódott bele, úgyhogy most felesleges minden új vállalat, üzlet megindulása.
- Az intézkedések értelmében azokat a zsidó kézben volt üzleteket, amelyeknek további fenntartása közellátási, honvédelmi és külkereskedelmi szempontból fontos, keresztény alkalmazott veszi át, vagy pedig már önálló keresztény kereskedõ...Zsidó kereskedõk a tulajdonukban volt üzletbõl hasznot többé nem élvezhetnek.
A kereskedelmi élet egyik legfontosabb kérdése: mi lesz azokkal az árukkal, amelyeket a zsidó üzletekben zároltak?
Ezeket az árukészleteket - mondották illetékes helyen - központilag megszervezve, teljes egészében a keresztény kereskedõknek adják át...Különösen sok árut juttatnak keresztény kereskedõknek a textilszakmában. A cipõszakmában a kijelölt cégeknek van elõjoguk. Az elmúlt héten sok üzlet nyílt meg újra keresztény vezetés alatt. Elsõsorban olyan üzleteket szerveztek most át, amelyek a közellátás szempontjából a mindennapi szükségletet alapul véve a legfontosabbak." - tudósított a Pesti Hírlap 1944. április 29-i száma.

A legfeljebb 50 alkalmazottat foglalkoztató iparosok adatszolgáltatási kötelezettségét az iparügyi miniszter 20.500/1944. Ip. M. rendelet szabályozta.

Mindennek a hatalmas procedúrának igen kevés iratanyaga maradt fenn a levéltárban, mivel mind a Budapest Székesfővárosi M. Kir. Pénzügyigazgatóság, mind a kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint az iparügyi minisztériumok, mind a főváros ipari és kereskedelmi ügyosztályának 1944. évi iratanyaga elpusztult. Ezért is jelent rendekívüli értéket az a VII. kerületi Elöljáróság anyagában fennmaradt iparügyi miniszteri leirat, mely mellékletben tartalmazza a kerületben bejelentett zsidó ipari üzemek listáját. Az első rész 2099 kisipari üzemet sorol fel, melyek fenntartásához "közérdek nem fűződik", és személyzetük "honvédelmi munkára" vehető igénybe. (A kerület kereskedőiről sajnos nem maradt fenn hasonló jegyzék).
A kimutatás második része 19 olyan üzemet tartalmaz, amelynek folytatásához honvédelmi vagy közgazdasági érdekből szükség volt. Ezeknek a vezetéséről az előbb ismertetett rendelet kiegészítésére "zsidók egyes ipari, valamint bánya és kohó üzemeihez vállalati vezetők kirendelés tárgyában” hozott  23.200/1944. Ip. M. számú rendelet szerint gondoskodtak. Az ügyiratban nyomon követhető a megtartandónak ítélt 19 üzlethez (nemesfémolvasztó, kórházi és légóberendezés, margaringyártás, pék, egyenruha, sebkötöző szereket gyártó, stb.) kapcsolódó száraz hivatali ügyintézés is.

A listát 3 részletben tesszük közzé [1] [2] [3] karakterfelismertetett formában, így rajta szereplő nevek a honlap kereső oldalán is kereshetők kulcsszóra történő kereséssel.