Témák

"Az öngyilkosságok rekord-éjszakája"

„Az öreg úr két héttel ezelőtt halt meg, vasárnap éjjel, azon a napon, amikor a németek bejöttek. Beteg volt? Igen, többféle baja volt. Mindig hangoztatta, hogy nem jó túlsokáig élni. Aludni sem tudott. De nem a betegség ölte meg. Megmérgezte magát éppen úgy, mint Liebermann doktor, a gégész.”
„Ervin akkor még nem tudta, hogy nem Liebermann volt az egyetlen. Száz meg száz ember vett be mérget vagy nyitotta ki a gázcsapot vasárnap éjszaka Budapesten. Az újságok sohasem írták meg, hogy az öngyilkosságok rekord-éjszakája volt.” (Szinnai Tivadar: Sötét ablakok, 1947)

Az "asszimiláció szomorújátéka" - a Doktor Kohn című színdarab betiltása.

Max Nordau Doktor Kohn című darabját 1933. június 14 -én mutatta be a Bethlen- téri Színpad, a darabot a rendőrség, az ügyeletes rendőrtisztviselő premier utáni bejelentését követően, arra hivatkozva, hogy „a darab tartalma és rendezése a vallási és társadalmi kérdéseket, különösen a keresztény és zsidó világnézetet, túlságosan élesen és ellenségesen állítja egymással szembe, ami alkalmas arra, hogy a főváros lakosságának jelenlegi példás rendjét és nyugalmát megzavarja”, betiltotta. (Az Est 1933. június 17. szombat 6.)

Egy "kimondottan" zsidó sportegyesület kifosztása. Az MTK-pálya elvételének története.

Az 1938 októberétől új vezetőséggel felálló, a sportot felügyelő, Országos Testnevelési Tanács rendeletben tiltotta meg, hogy zsidó sportolók képviseljék a magyar színeket Németországban és Olaszországban, illetve a magyar csapat külföldi túráján zsidó kísérő vegyen részt.

Levelezőlapok a munkaszolgálatból – amikor látszólag nem történik semmi érdekes…

Erdős Andor 22 éves Felsőerdősor utcai fiatalembert 1942-ben vitték munkaszolgálatra a Háromszék vármegyei Bereckre. A szüleivel és barátaival nyílt levelezőlapon folytatott sűrű levélváltások, a kényszerű „időjárásjelentések” és az általános aggodalom  megnyilvánulásai mellett, itt-ott a nyomasztó környezet és a  megalázottság  viszonyaira is fényt vetnek.

Megkülönböztetve, s mégis ragaszkodva a magyarsághoz

Dr. Lefkovits Béla, (Tárcsó, Torontál vm., 1897 – Budapest, 1954) fogorvos, második generációs vidéki értelmiségi volt. Leszerelése után, 1918-ban beiratkozott a pesti egyetem orvos karára, de ahogy 1949-es önéletrajzában olvasható: „...mint zsidót kitettek a fehér terror idején (jó néhányszor meg is vertek persze, ott létem alatt)”; így a zágrábi egyetemre került, s 1924-ben diplomázott. „Szegénységem és zsidó származásom továbbra is rányomta életemre a bélyegét” – fogalmaz.

Oldalak