Wiesmeyer Emil, az Antiqua nyomda és a Schutzpassok

Wiesmeyer Emil, az Antiqua Nyomda és a Schutzpassok

Mindenkit mentett, akinek veszélyben volt az élete. Elsősorban persze a vallásuk, származásuk miatt üldözött magyar zsidókat, de illegális kommunistákat is.

Wiesmeyer Emil 1900.október 31-én született Pozsonyban. A család később Budapestre költözött. Fiatal tisztviselő korában könyvelőként dolgozott, majd a Magyar Szemle kiadóhivatalának gazdasági vezetője lett 13 esztendőn át. Magyarország hadba lépésének évében, 1941-ben kinevezték az akkor alakult, Paulay Ede utca 65.szám alatt működő Antiqua nyomda igazgatójává, valamint a nyomda résztulajdonosai közé is bekerült. A nyomda korábban Pápai Ernő nyomdájaként működött, melyet egy – Wiesmeyeren kívül a Magyar Szemle köréhez tartozókból (Eckhardt Sándor, Szekfű Gyula, Bisztray Gyula, Győry János) és Wesselényi Miklós báróból, a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezetőjéből álló részvénytársaság átvett, hogy a zsidó tulajdont, illetve tulajdonosát megmentse. A Pápai után – névváltoztatással – Antiqua Nyomdai és Irodalmi Rt-re keresztelt nyomdában főként szépirodalmi műveket nyomtak, Budapest egyik legjobb nyomdája lett. Wiesmeyer Emil beletanult a nyomdász szakmába, nagy ismeretségi körre tett szert az írók között is, hiszen jó minőségű gépekkel nyomtatta ki műveiket. Wiesmeyer találta ki – állítólag – a nyomdai „fület” , amit azóta is használnak. Wiesmeyer Emilnek aranykeretes szemüvege, csont szipkája volt, szőke, „árja kinézetű”, szürkéskék szemű, a német nyelvet jól ismerő, nagyon elegáns úriember volt. Valószínűleg több ezerre tehető azoknak a magyar zsidóknak a száma, akiknek mentésében Wiesmeyer Emil és a nyomdájában dolgozó egyes munkatársak közreműködtek. 1944-ben mintegy húszezer Schutz-Passt készítettek illegális körülmények között. Ez jóval több volt annál a néhány ezer hivatalos iratnál, amit  engedélyeztek és kifizettek az Antiqua Nyomda és Irodalmi Rt. számára. „A nyomda, az legális tevékenység, nagyon szép, a kornak megfelelő, tényleg minőségi nyomda volt. Magas nyomó üzem, de nagyon szép volt… Wiesmeyer Emil nem volt szakember, nem tudta volna a hamisításokat megcsinálni, ezért kellett neki egy olyan ember, aki megcsinálja. De Ő fedezett 1944 nyarán, mondom, amikor még nem voltam, október 1-el mentem oda üzemvezetőnek és attól kezdve... Addig csak szombat délután és vasárnaponként, amikor nem dolgozott az üzem, akkor jártam oda ővele együtt.” – nyilatkozta Korom Ferenc egykori főgépész 1990-ben. (Az interjút Bajtay Péter készített a Raoul Wallenberg Egyesület megbízásából, eredeti hangfelvétele az Uppsalai Egyetemen található.) Az Antiqua nyomdában éjjel – mikor a nappali, legális mennyiséget elkészítették a megrendelőnek – illegálisan nagyszámú védlevelet nyomtattak, keresztleveleket, házassági anyakönyvi kivonatokat és születési bizonyítványokat is hamisítottak. Az interneten manapság százával található Schutzpass-ok bal alsó sarkán látható a nyomda, illetve Wiesmeyer Emil neve is. (http://holocaust.archivportal.hu/almoslino-richardne-sved-vedlevele) A nyomdai munkálatokon túl is részt vett az embermentésben: amikor hírét vette, hogy a nyilasok megint vérengzésre készülnek, autóval többször kiment a Duna-partra, és alkalmanként legalább pár embert megmentett a biztos haláltól. Egy túlélő asszony Komlós Gyuláné sz. Kádár Anna büntetőjogi felelőssége tudatában írásos nyilatkozatot tett arról, hogy szüleit és őt (Kádár Imrét, a kolozsvári Magyar Színház igazgatóját és családját) Wiesmeyer Emil vitte ki a kolozsvári gettóból, elkísérte a családot Budapestre, s így mindhármukat megmentette a deportálástól. (http://holocaust.archivportal.hu/komlos-gyulane-sz-kadar-anna-nyilatkozata) Sokat tett munkaszolgálatosok, kiszolgáltatott zsidó emberek menekítése érdekében, továbbá angol pilótákat bújtatott pasaréti lakásában.

A német és nyilas uralom idején minden kockázatot vállalva, ellenszolgáltatás nélkül kommunistáknak is készített igazolványokat és röpiratokat. Erről tanúskodik a magyar kommunista párt 1945. március 17-ei keltezésű igazolása arról, hogy Wiesmeyer Emil „bujtatta és támogatta elvtársainkat. Háromszori letartóztatásakor minden vallatás ellenére egyetlen elvtársunkat sem szolgáltatta ki." (Fényképmásolata megtalálható az ellen folytatott 1955. évi per anyagában: BFL XXV.4.f. 005165/1955. Fővárosi Bíróság titkos ügykezelés alól kivont perek iratai. http://holocaust.archivportal.hu/magyar-kommunista-part-igazolasa-wiesmeyer-emil-magatartasarol-nemet-megszallas-alatt). Wiesmeyer Emil az ötvenes évek elején hangosan szidta a „rendszert”. Besúgták, így került internálótáborba, Hajdúhadházra. A cséplőgép mellett lett tüdőbeteg a kitelepítés másfél éve alatt. (Későbbi halálát is tüdőtágulás okozta.) A teljes vagyonelkobzással sújtott Wiesmeyer, sehol nem kapott munkát 1953 után. Úgy próbált boldogulni, hogy közvetítői szerepet vállalt: Dél-Amerikából ottani magyarok támogatták az „ellenálló értelmiséget”, és a pénz 10%-át Wiesmeyer Emil saját költségeire „leemelhette”. Ebből élt. Az ötvenes évek derekán „gazdasági bűncselekmény” miatt nyomoztak utána. 1955.április 13-án letartóztatták. Devizabűntett miatt 1955.október 5-én a Fővárosi Bíróság 4 év 5 hónap 22 nap börtönbüntetésre ítélte. 1955.október 6-án került a Budapesti Országos Börtönbe, onnan október 26-án Sopronkőhidára vitték. Végül szabadulásáig (büntetése félbeszakításával szabadult), 1956.július 9. – október 20.között Pálhalmán volt . A ’60-as években „rehabilitálták”, 400 forintos kegydíjat kapott. 1967.október 18-án Budapesten hunyt el.

(Életútját elsőként Czene Gábor újságíró dolgozta fel Wiesmeyer Emil fia, Gábor elbeszélése alapján: http://nol.hu/belfold/ismeretlen-embermento-hostettei-1559243)

Halálának 50.évfordulóján, 2017.október 18-án a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban Wiesmeyer Emil tiszteletére emléktábla állítására kerül sor.

B. Kádár Zsuzsanna

 

védlevél
cégbírósági irat
büntetőperes irat
igazolás
kérelem
fénykép
Nyilatkozat