A munkaszolgálat változatai

A munkaszolgálat intézményét az 1939-es honvédelmi törvény hozta létre (1939:II. tc.). A zsidók számára egyre szigorodó rendelkezések egyik alig titkolt célja a katonakötelesek fizikai munkaerejének felhasználása mellett megalázásuk, megszégyenítésük volt. Számukra ún. kisegítő munkaszolgálatos századok felállítására került sor. Az 1942:XIV. tc., az ún. honvédelmi novella időszakára épült ki a zsidó munkaszolgálatnak az a rendszere, amelynek meghatározó vonásai az alábbiak voltak. A zsidónak minősülő hadköteleseket átlag kb. 200 fős fegyvertelen munkásszázadokba sorolták be, amelyeket egy kislétszámú tiszti keret vezényelt. A munkaszolgálatosoknak nem volt katonai rangjuk, nem hordtak egyenruhát, szolgálatukat civil ruházatban, nemzeti jelzés nélküli kaptonasapkában kellett ellátniuk. Az izraelita vállásúak citromsárg, a zsidónak minősülő keresztény vallásúak fehér karszalagot viseltek. Az eredeti civil foglalkozást a munkavégzésnél általában nem vették figyelembe. Rendszerint útépítési, és -javítási, rakodási, fedezék- és futóároképítési munkákat végeztek. Különösen sok munkaszolgálatos pusztult el az aknaszedési vagy -telepítési feladatok teljesítése közben, amelynek célja sokszor szándékoltan az állomány “ritkítása” volt. A zsidó munkaszolgálatosokkal a keret tagjainak nem kellett elszámolniuk.
Az itt bemutatott két eset a hírhedt bori (Szerbia) munkatáborban átéltekről, illetve annak következményeiről nyújt benyomásokat a túlélők után maradt személyes apró tárgyak, irattöredékek alapján. 

IRATTÖREDÉKEK KÉT TÉTELBEN:  A BORI MUNKATÁBOR KÉT TÚLÉLŐJE 
Két pesti fiatalember: Rajna István  bölcsészhallgató és Fejér István grafikus a hírhedt bori táborban élték át a zsidó munkaszolgálat megpróbáltatásait. Két külön sors, két külön irathagyaték. Előbbi édesapja, dr. Rajna Nándor a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület főorvosa volt, aki a budai ostrom napjaiban szintén az üldözések áldozata lett. Fejér István, az első érkező magyar transzport tagjaként 1943 júniusa és 1944 júliusa között volt a „Berlin” nevű táborrészben, majd onnan ausztriai koncentrációs táborokba hurcolták. Szülei szegedi kereskedők voltak, akik túlélték a vészkorszakot.
A kettejük után fennmaradt irathagyatékok tárgyi mivoltukban is beszédes kis darabjai a megpróbáltatásoknak: jelentéktelen külsejű, gyűrött, szakadozott, különféle katonai és egyéb, provizórikus hatóságok által kiállított igazolások, tanúsítványok, kimutatások, szórványos jellegű hivatalos iratok töredékei, valamint néhány apró kegytárgy… 

1.    Fejér István
Érettségi bizonyítvány, 1934
A munkahelyen
Fiatalkori kép, 1940-es évek

DP = deportált személy (Displaced Person) 
Deportálási igazolvány, 1945
Fertőtlenítő cédula. 1945 
Tájékoztató a DDT-ről, 1945
Ujjlenyomatot rögzítő igazolvány, 1945
Igazolóbizottsági dokumentum, 1946
Kényszermunka-utazás: keresztül egész Közép-Európán - jegyzék az elrabolt aranytárgyakról, 1963
A későbbi feleség – 1944: nem  zsidónak tekintendő kisegítő munkaerő… 
Deportálás körülményeiről készített kérdőív, 1960-as évek (1-2)

 

2. Rajna István

Beszédes igazolványok és igazolványképek… 
Egyetemi igazolvány, 1942-43.
Orvostanhallgatói igazolvány, 1945
Magyarországi Zsidók Szervezetének igazolványa, 1945
DEGOB-igazolvány, 1945
MÁV-igazolvány, 1951

Szövegtöredékek „a távol Szerbiából”… 
A felszabadított tábor szerb parancsnokának eltávozási engedélye, 1944. október 16
Rajna István szerb nyelvű feljegyzése (1944/45)

Szerb nyelvű szószedetek

Dr. Rajna István visszaemlékezése, 1996 

 

A legelemibb dolgok… (sunt lacrimae rerum)

Szerb aprópénz és pénztárca

A táborban hordott nyaklánc

A táborban őrizgetett szentkép