Egy "kimondottan" zsidó sportegyesület kifosztása. Az MTK-pálya elvételének története.

Az 1938 októberétől új vezetőséggel felálló, a sportot felügyelő, Országos Testnevelési Tanács rendeletben tiltotta meg, hogy zsidó sportolók képviseljék a magyar színeket Németországban és Olaszországban, illetve a magyar csapat külföldi túráján zsidó kísérő vegyen részt.

A zsidó sportolók, sportvezetők jogfosztásának, ellehetetlenítésének első lépései
  Sebes Gusztáv MTK-játékos, későbbi sportvezető Örömök és csalódások című visszaemlékezésében így számolt egy a felszínen az OTT-rendelet – valójában a korabeli hétköznapokat átszövő antiszemitizmus – generálta konfliktusról:
1939 decemberében elindultunk Görögországba. A rendeletek ekkor már tiltották zsidó vezető utazását. Dr. Fodorra nagy szükségünk lett volna, de ő nem mert velünk indulni. Egy kis állomáson szállt föl hozzánk, inkognitóban. Nem is lett volna semmi baj, de visszatértünkkor a masszőr feljelentette az egyesületet a miniszteri biztosnál azért, mert zsidó vezetővel utaztunk. A masszőr mint kapus került az MTK-hoz [...] A közönség jól mulatott ügyefogyott mozgásán, ami vörös üstöke miatt még szembetnőbb volt. [...] abbahagy[ta] az aktív játékot. Levizsgázott mint masszőr, az egyesület alkalmazta is. Később pályagondnok lett, a két funkciót nagyszerűen töltötte be. Lakást, fűtést, világítást kapott az egyesülettől. Minden külföldi úton részt vett. Kényelmes életet biztosított neki a klub vezetősége. A vezetők és a játékosok egyaránt szerették, ezért döbbentek meg, amikor Görögországban, a szaloniki szállóban arra lettem figyelmes, hogy a folyosón a masszőr magából kikelve káromkodik, és teli torokból kiabálja, hogy majd ő megmutatja a büdős zsidóknak.” (82-83.)
 Az 1939. évi IV. törvénycikk, a második zsidótörvény 5. paragrafusa a labdarúgó-szövetségek, a 17. és 19. paragrafusa pedig a sportegyesületek esetében korlátozta zsidók alkalmazását.
1939-ben a belügyminiszter az 57.037/1939. sz. BM. rendeletben tiltotta meg, hogy több sportágban zsidók hivatásos oktatók lehessenek.

Az MTK-pálya elvétele
  A zsidónak minősülő játékosok, egyesületi vezetők, tulajdonosok jogfosztásával, „kiszorításával” egy időben a zsidónak bélyegzett MTK-sportegyesület vagyonának megszerzése, újraelosztása és magának a sportklubnak a teljes ellehetetlenítése is napirendre került.
A sportegyesület 1911-től kapta bérbe a fővárostól a Hungária körúti sportpályát, amelyen a bérlet első 20 évében, sportközpontot alakított ki. A főváros a bérleti szerződést 1931. májusától 10 évre hosszabbította meg, majd az MTK további bérleti igényét, a pálya leromlott állapotára hivatkozva, 1941-ben elutasította. A Budapest Főváros Levéltárában őrzött IV.1407.b. jelzetű iratanyagból kitűnik, hogy már 1940-ben komoly lobbiharc zajlott a politikai döntéshozók környezetben a „zsidó” sportegyesületnek tekintett MTK sportkomplexumának elvételéért, majd megszerzéséért.
A klub sportpályájának bérleti jogát a Budapesti Torna Club és a Magyar Labdrúgó Szövetség is megpróbálta megszerezni, de a főváros végül a MOVE-val írta alá az új bérleti szerződést.