Rejtő Jenő sikeres légiós és kalandregények szerzője, ma is az egyik legolvasottabb magyar írónk legtöbb regényét a Nova könyvkiadónál jelentette meg, annak Kalandos Regények sorozatában. A Nova összesen 19 Rejtő kötetet adott ki, leghíresebb regényei mind itt jelentek meg. Szakításuk oka a Vanek Úr Párizsban el nem fogadott ellentmondásokat tartalmazó kézirata miatt történt, és valóban ezt a (később más kiadónál megjelent) regényt mintha nem ő írta volna.
Csaknem pontosan két hónappal Magyarország német megszállása után megkezdődött a vidéki zsidóság deportálása a Harmadik Birodalom haláltáboraiba, elsősorban Auschwitzba. Ezzel egyidőben megindult a nemzetközi szervezetek és semleges államok követségeinek tiltakozó akciója, ami a példátlanul gyorsan lezajló deportálás miatt - 1944. július 8-án már be is fejeződött - a vidéki zsidóság sorsát már nem tudta érdemben befolyásolni. Ezt követően a semleges államok és szervezetek megpróbáltak közbelépni a megmaradt fővárosi zsidóság megmentése érdekében. Ennek eredményeképp születtek meg azok a kivándorlási jegyzékek és védlevelek (Schutzpass), amelyek azt tanúsították, hogy birtokosát a kibocsátó állam befogadja, amint kiutazását a körülmények lehetővé teszik, vagy a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt áll. Ezekről a védőiratokról az érintettek közjegyző által hitelesített hivatalos másolatokat készíttettek. Ilyen másolatok egyedülállóan megmaradt gyűjteménye található Budapest Főváros Levéltárában Barcs Ernő közjegyzői iratai között amely több mint száz darab, jórészt svájci és svéd menlevélmásolatból áll.
Pór Endréné, sz. Ács Éva Magdolna 1923-ban született Budapesten. Marosvásárhelyi születésű édesapját eredetileg Zimmermann Sámuelnek hívták, s az I. világháború időszakában főhadnagyként szolgált. Számos kitüntetése volt, s a háború végeztével vette fel az Ács Sándor nevet. Nyugállományú főhadnagyként képkeretüzletet, majd Újpesten zálogházat is nyitott. 1922-ben vette feleségül a budapesti születésű (1896) Bokor Piroskát. A szülőket a második zsidótörvény rendelkezései származásuk eltitkolására kényszerítették.
A munkaszolgálat intézményét az 1939-es honvédelmi törvény hozta létre (1939:II. tc.). A zsidók számára egyre szigorodó rendelkezések egyik alig titkolt célja a katonakötelesek fizikai munkaerejének felhasználása mellett megalázásuk, megszégyenítésük volt. Számukra ún. kisegítő munkaszolgálatos századok felállítására került sor. Az 1942:XIV. tc., az ún.
Milyen reakciókat váltott ki a nácik németországi hatalomra kerülése a magyar zsidóságból? A megdöbbenés, a szorongás, az aggodalom érzése érthető és nyilvánvaló. Hogyan fejeződik ki mindez a fennmaradt magánlevelekben?
A magyarországi zsidóellenes rendelkezések végrehajtásának nyilvánvaló előfeltétele volt a „zsidó” fogalmának jogi meghatározása, s e meghatározás közigazgatási és bírói gyakorlatba való átültetése. A korábban használatos felekezeti kritérium helyébe a második zsidótörvénnyel (1939. évi IV. tc.) faji alapú definíció került. Miután a vallási hovatartozás immár nem nyújtott biztos támpontot a keresztények és zsidók szándékolt elkülönítését illetően – és a zsidóellenes jogszabályok egyúttal a kivételek bonyolult rendszerét alkották meg – szükségessé vált a nem-zsidó származás igazolását illető eljárás szabályozása is.
A zsidónak minősített állampolgárok lakásainak 1943 elejétől kezdődő, majd 1944 áprilisában már jogszabályokba is foglalt elvétele a mindennapok egyik legmeghatározóbb szférájában intézményesítette a társadalom kettéválasztását. A lakások és lakók „zsidó – nemzsidó/keresztény” felosztás szerinti újabb és újabb megszámlálása 1944 áprilisától a munkahely után a lakóhelyen is a mindennapok részévé tette a megbélyegző besorolást.
A Budapesti Királyi Büntetőtörvényszéken 1944-ben tárgyalt büntetőperek között véletlenül megtalált két „köztörvényes” gyilkossági ügy - az egyik vádlottja a „keresztény” Treitli János és társai, a másiké a zsidó Stern Manó - alkalmas arra, hogy legalább valamit megértsünk abból a rettenetből, amit felfogni képtelenség (ép ésszel persze nem is kívánható), és amit a Holocaustról rendezett rituális megemlékezések avagy az e tárgyban írott hagyományos (politikatörténeti összefüggéseket előtérbe állító) történetírói produktumok soha nem adhatnak vissza.
Budapest,
Teve utca 3-5, 1139
(1) 298 7500
A Levéltár honlapja
Impresszum