Témák

Wiesmeyer Emil, az Antiqua nyomda és a Schutzpassok

Negyedszázada nyomoz saját édesapja múltja után Wiesmeyer Gábor. Kisebbfajta levéltárra való dokumentumot gyűjtött össze. Ma már teljes bizonyossággal állítja, hogy apja, Emil hősként viselkedett a vészkorszak idején. Wiesmeyer Gábor évtizedekkel később kezdett komolyabban foglalkozni apja történeteivel, a rendszerváltás táján, amikor egyre többet lehetett hallani a holokauszt borzalmairól és Raoul Wallenbergről, az embermentő svéd diplomatáról. Lassacskán előkerültek a Schutz-Passok (zsidó menlevelek, védőútlevelek), rajtuk apja nyomdájának halványan olvasható nevével: Antiqua.

Rejtő Jenő posztumusz rágalmazási pere

Rejtő Jenő sikeres légiós és kalandregények szerzője, ma is az egyik legolvasottabb magyar írónk legtöbb regényét a Nova könyvkiadónál jelentette meg, annak Kalandos Regények sorozatában. A Nova összesen 19 Rejtő kötetet adott ki, leghíresebb regényei mind itt jelentek meg. Szakításuk oka a Vanek Úr Párizsban el nem fogadott ellentmondásokat tartalmazó kézirata miatt történt, és valóban ezt a (később más kiadónál megjelent) regényt mintha nem ő írta volna.

Védlevelek, mentesítési dokumentumok Barcs Ernő budapesti közjegyző 1944-es okiratai között

Csaknem pontosan két hónappal Magyarország német megszállása után megkezdődött a vidéki zsidóság deportálása a Harmadik Birodalom haláltáboraiba, elsősorban Auschwitzba. Ezzel egyidőben megindult a nemzetközi szervezetek és semleges államok követségeinek tiltakozó akciója, ami a példátlanul gyorsan lezajló deportálás miatt - 1944. július 8-án már be is fejeződött - a vidéki zsidóság sorsát már nem tudta érdemben befolyásolni.  Ezt követően a semleges államok és szervezetek megpróbáltak közbelépni a megmaradt fővárosi zsidóság megmentése érdekében. Ennek eredményeképp születtek meg azok a kivándorlási jegyzékek és védlevelek (Schutzpass), amelyek azt tanúsították, hogy birtokosát a kibocsátó állam befogadja, amint kiutazását a körülmények lehetővé teszik, vagy a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt áll. Ezekről a védőiratokról az érintettek közjegyző által hitelesített hivatalos másolatokat készíttettek. Ilyen másolatok egyedülállóan megmaradt gyűjteménye található Budapest Főváros Levéltárában Barcs Ernő közjegyzői iratai között amely több mint száz darab, jórészt svájci és svéd menlevélmásolatból áll.

Megmaradt levelek, odalett kedves...

Pór Endréné, sz. Ács Éva Magdolna 1923-ban született Budapesten. Marosvásárhelyi születésű édesapját eredetileg Zimmermann Sámuelnek hívták, s az I. világháború időszakában főhadnagyként szolgált. Számos kitüntetése volt, s a háború végeztével vette fel az Ács Sándor nevet. Nyugállományú főhadnagyként képkeretüzletet, majd Újpesten zálogházat is nyitott. 1922-ben vette feleségül a budapesti születésű (1896) Bokor Piroskát. A szülőket a második zsidótörvény rendelkezései származásuk eltitkolására kényszerítették.

A munkaszolgálat változatai

A munkaszolgálat intézményét az 1939-es honvédelmi törvény hozta létre (1939:II. tc.). A zsidók számára egyre szigorodó rendelkezések egyik alig titkolt célja a katonakötelesek fizikai munkaerejének felhasználása mellett megalázásuk, megszégyenítésük volt. Számukra ún. kisegítő munkaszolgálatos századok felállítására került sor. Az 1942:XIV. tc., az ún.

Ki a (nem-)zsidó? - származásigazolások a Budapesti Központi Járásbíróságon 1944 őszén

A magyarországi zsidóellenes rendelkezések végrehajtásának nyilvánvaló előfeltétele volt a „zsidó” fogalmának jogi meghatározása, s e meghatározás közigazgatási és bírói gyakorlatba való átültetése. A korábban használatos felekezeti kritérium helyébe a második zsidótörvénnyel (1939. évi IV. tc.) faji alapú definíció került. Miután a vallási hovatartozás immár nem nyújtott biztos támpontot a keresztények és zsidók szándékolt elkülönítését illetően – és a zsidóellenes jogszabályok egyúttal a kivételek bonyolult rendszerét alkották meg – szükségessé vált a nem-zsidó származás igazolását illető eljárás szabályozása is.

"... hogy mi maradhassunk és ők távozzanak" - Lakossági reakciók a csillagos házak kijelölésére

A zsidónak minősített állampolgárok lakásainak 1943 elejétől kezdődő, majd 1944 áprilisában már jogszabályokba is foglalt elvétele a mindennapok egyik legmeghatározóbb szférájában intézményesítette a társadalom kettéválasztását. A lakások és lakók „zsidó – nemzsidó/keresztény” felosztás szerinti újabb és újabb megszámlálása 1944 áprilisától a munkahely után a lakóhelyen is a mindennapok részévé tette a megbélyegző besorolást.

Oldalak